Azt nem mondhatom, hogy egy egész világ voltál nekem Mivel fogalmam sincs, milyen egy egész világ Azt sem mondhatom, hogy számomra maga az élet voltál Mivel nem merem kijelenteni: tudom, milyen is maga az élet De azt állíthatom, hogy gyönyörű-igaz álmom voltál Mivel éppen az álmok azok, amelyekről sokat tudok Sőt, voltaképpen csak az álmokról tudok igazán sokat Lévén eredendő, megrögzött és hivatásos álmodó Nem csoda hát, hogy végül önmagam áldozata lettem, azé az álomé Mely rólad szólt, s melyet valóságnak képzeltem – üzemi baleset Szomorú vagyok most, és összetört, de nincs bennem harag irántad Romolhatatlan-szép, nemes álmom maradsz te most már örökre Mint egy borostyánkőbe zárt, ismeretlen ősi növény.
