A csillag ablakok Valamikor úgy hallottam apróléptű kiskoromban nagyanyámtól, ki csodákból bölcs papoknál többet ismert, hogy a csillag fönn az égen kis lyukacska, cifra ablak, melyen által angyaloknak szent karai ránk nevetnek, s a Nap az Úr látó-háza, a Hold pedig Máriáé, mi Urunknak szent Anyjáé, aki el nem hagyna minket – Nagyanyám még arra intett: hogyha meghal, égre lessek, nagysugarú csillagocskát Tejút-szélben megkeressek, mert reméli, néki is jut egy kis ablak mennyek alján, merthogy mindig szeret engem, távolból is vigyáz majd rám, s megígéri már előre, úgy kinyitja, olyan tágra, hogy az egek fényessége lángot vet az éjszakába – – ha jó leszek, egy sugarat elkér szemem bogarába.
