s mégis kellek Neked Életem elfér ujjaid között, mint aprólábú hangya az enyéim között s mégis kellek Neked… … de van mikor csak futnék-futnék neki a nagyvilágnak nekirohanni egy boltíves magánynak összeesni, szétesni – és nem tudni összetenni kis kockákból mást tervezni, majd végső stádiumként bocsánatért menni. Életem elfér ujjaid között, mint gyönge jellem saját napjaim között s mégis kellek Neked… … pedig van mikor csak padra rogyok s nem mozdulok evidens módon, érvek nélkül, önmagammal vádaskodok veszni, elveszni és mindent visszavenni Isten helyett mást tervezni, majd homlokra tenni kezet s tenyérbe hajtani fejet. Életem elfér ujjaid között mint megannyi hibám a tieid között s mégis kellek Neked… … mert van mikor futok s nekirohanok, a pad helyett Rád zuhanok összetörve, szétesve, kérdőjelekkel szívemben, s homlok helyett tenyeredbe simul kezem és mert mást nem tehetek: bölcsességet és önnönmagam ismeretét kérem. És ha hibát hibára követek is el én akkor is, mégis kellek Neked…
2006.02.18. 19:24 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr456141279
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.