Beszélgetés a kővel Kopogtatok a kő ajtaján. Én vagyok az, eressz be. Be akarok bensődbe lépni, és körülnézni ott, belélegezni téged. - Menj innen - szól a kő. - Zárva vagyok, nincsen rés rajtam. Ha darabokra törnek is, zárva leszünk, nem lesz rés rajtunk. Homokká morzsolódva sem eresztünk be senkit. Kopogtatok a kő ajtaján. - Én vagyok az, eressz be. Csupán kíváncsiság vezet: egyetlen esélye az élet. Be akarom járni palotádat, majd a levél s a vízcsepp bensejét. Nincs sok időm e feladatra. Halandóságom indítson meg téged. - Kőből vagyok - szól a kő -, arra hivattam, hogy komoly maradjak. Menj innen. Nincs nevető-izmom. Kopogtatok a kő ajtaján. - Én vagyok az, eressz be. Tudom: nagy, üres termek tátonganak benned, sosem látottak, hasztalanul szépek, senkinek léptét soha nem visszhangzók. Valld be, magad se tudsz róluk sokat. - Üres, nagy termek - szól a kő -, de nincs bennük számodra hely. Meglehet: szépek, de a te szegényes érzékeid föl nem érik. Megismerhetsz, de meg sosem tapasztalsz . Egész külsőmmel feléd fordulok, egész bensőmmel elfordulok tőled. Kopogtatok a kő ajtaján. - Én vagyok az, eressz be. Nem keresek benned örök otthont. Nem vagyok boldogtalan. Nem vagyok hontalan. Világom méltó rá, hogy visszatérjek. Üres kézzel lépek be, és jövök ki tőled: s bizonyítékul, hogy csakugyan benn voltam, nem mutatok fel mást, csak szavakat, melyeknek nem hisz senki. - Nem léphetsz be - szól a kő. - A részvétel érzéke nincs meg benned. Egyetlen más érzékszerv sem pótolhatja ezt, még a mindent-látásig kiélesült tekintet sem segít rajtad, ha híjával vagy ennek. Nem léphetsz be: alig dereng benned ez az érzék, fejletlen csíra, csak elképzelés. Kopogtatok a kő ajtaján. - Én vagyok az, eressz be. Nem várhatok kétezer századig, hogy hajlékodba lépjek. - Ha nekem nem hiszel - szól a kő -, fordulj a levélhez, azt mondja, amit én. A vízcsepphez, azt mondja, amit a levél. Végezetül kérdezd meg saját hajad szálát. Nevetés feszül bennem, óriás nevetés, bennem, a nevetésre képtelenben. Kopogtatok a kő ajtaján. - Én vagyok az, eressz be. - Nincs ajtóm - szól a kő. (Kerényi Grácia fordítása)
2006.02.09. 22:22 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr316141323
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.