Félálom Az éjszakai hangok zátonyát a csönd szelíden körbefolyja, az álom gázlóin most lábol át, ki minden fényedet kioltja, akit vendégül lát az álmodó. Ez az emlékezésszerű lét, mint tó vizén a körre kört rovó hattyú tollán holdfény szórt ködét csillantja meg egy más tér fényeit, ahonnét az üzenet érkezik, bár nem tudod, mi az üzenet. Nem tudhatod, kiért nyúl kezed, talán belőled ő egy kis darab, amit melegével most visszaad.
2006.01.28. 17:52 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr46141403
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.