Biztos vagyok benne, hogy valahol legbelül mindannyian forrón vágyakozunk a szeretet és a szeretettel teli kapcsolatok után. Talán mindennél jobban a világon és mindannyian igyekszünk részesei lenni egy ilyen különleges kapcsolatnak. Mindannyian ezt az egyetlen kapcsolatot keressük. De akkor miért él annyi ember egyedül, keresve, kutatva és reménykedve, de ritkán rátalálva arra, amit anyira szeretne? Ha mindennél jobban kívánjuk a szeretetet és a szerelmet, miért emelkedik az egekbe a válások következtében szétszakadt családok száma? Miért van annyi szülő, aki egyedül próbálja meg felnevelni gyermekét? A zsúfolt városokban, ahol olyan sok ember él, miért érzik magukat annyian egyedül, elszakítva a világtól? Lehet, hogy nem a megfelelő helyen keressük a szeretetet? A közhiedelemmel ellentétben - az Öreg Kínaitól megtudhattuk -, hogy a szerelem nem a sors, vagy a szerencse eredménye, a szerelem nem “jön” és “elmúlik”, hanem mi hozzuk létre. Mindannyiunkban megtalálható a képessék, hogy ilyen kapcsolatokat hozzunk létre. Nem fontos, hogyan élünk most - egyedül, vagy egy boldogtalan, halódó kapcsolat kelepcéjében - az élet megváltozhat és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket. És akkor a kép címének megfelelően egy Új Nap kezdődik. És talán egy Új Élet is.
