Wystan Hugh Auden: Kedves, tedd alvó fejed Kedves, tedd alvó fejed Hűtlen, halandó szívemre; Kör és láz elperzseli Sok merengő gyermekarc Saját báját. És a sír Gyermek-múlást bizonyít. Mégis - hajnalig simulj Élő lényeddel reám: Földi, vétkes vagy, - de lám, Nekem hibátlan remek. Test és lélek végtelen: Két szerelmesnek, ki hitvány Aléltságban nyúlik el Fönt a szent varázshegyen, Vénusz ad nagy látomást: Világ-nagy gyönyört s reményt; Míg az elvont mélybe tett Pillantás felkölti néha Kő és jég közt az aszkéta Vad, érzéki mámorát. Hűség, biztonság kiszáll, Hogyha már éjfélre kong, Mint a harang halkul el, S kényes úrfiak henyén, Fontoskodva esküdöznek: Mindent magam fizetek, Bármit mond a szörnyű kártya. Ám ma éjjeltől egyetlen Gondolat vagy suttogás, Sem egy csók már el ne vesszen! Szépség, álom, éj kimúl; - Hadd: a hajnal lágy szele Álmodó fejed körül Legyen oly nap hírnöke, Mely szemet-szívet vidít, Érd be hát a földi léttel! Kínok csúcsán is legyél Váratlan erőktől edzett, Bántalom éjét virraszd át Örök földi szerelemben!
2006.01.01. 20:34 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr426141500
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.