A szív csodája Van egy buddhista tanítás: Felkutathatod az egész világegyetemet, hogy megtaláld azt a személyt, aki nálad érdemesebb arra, hogy szeresd, és sehol sem leled majd. Amikor a félelem kienged markából, megtelünk élettel. Ha az önmagunk fölötti ítélkezésnek, bírálatnak és öngyűlöletnek felszabadító ereje volna, már régen szabadok volnánk valamennyien. Nagyon könnyű megtölteni az életünket szeretettel, aki több szeretetet kíván, annak több szeretetet kell adnia. A szeretet és a tudatosság természetünk lényeges elemei, mindig jelen vannak, tehát csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e lerombolni az útjukban álló – leginkább csak képzeletünkben létezô – akadályokat. Az odafigyelés az a képességünk, hogy teljes valónkkal oda tudunk fordulni valaki felé. Azt jelenti, hogy idôt szakítunk arra, hogy valóban jelen legyünk, amikor a másikkal vagyunk, és nem engedjük, hogy lefoglaljanak minket a saját gondolataink. A „szívvel élôk” azzal is tisztában vannak, hogy – a fodrozódás törvényeinek megfelelôen – az, ahogyan a jelenben viselkedünk, kihat majd a jövôre is. Aki félelemben él, olyan, mintha megfagyott volna. Ha igazán szeretnéd önmagad, nem bántanál másokat. Szeretetünk kertjét éppúgy be kell ültetnünk, mint bármilyen kertet, és a virágzás nem marad el, de meg kell tennünk azokat a bizonyos elsô lépéseket, kockáztatnunk kell, és fel kell fedeznünk, hogyan fejlôdik szívünkben a szeretet. Szükségünk van arra, hogy felismerjük a szeretet fontosságát, hogy ne csak beszéljünk róla, de beépítsük a személyiségünkbe. Amíg szeretetet adunk, nem kell attól tartanunk, hogy nem kapunk belôle eleget. A szeretet kinyilvánítása, a gyengéd gesztusok csodálatosan alkalmasak arra, hogy életünket megtöltsük szeretettel. Ha azon vagyunk, hogy szeretetet adjunk, mindent meg fogunk kapni általa.
