László Ilona Veled Hozzám nőttél észrevétlenül, Beépültél húsomba, vérembe, Itt élsz velem legbelül, Tested lenyomata beégett testembe. Szemeid néznek vissza tükrömből, Mosolyod lebeg az éjszakában, Ajkad mesél vágyról, szerelemről, Ismertelek már egy más világban. A szeretetnek vagy örök szelencéje, Flastrom az összes sebemre, Az odaadás forró, édes kemencéje, Nyugtató csók a lelkemre. Nem tudunk semmit a jövőről, Csak tobzódunk önfeledten a mában, Pillanatokat lopunk az időből, S a végtelent leljük egymás karjában.
