Én tudtam, hogy ez lesz a vége én tudtam, hogy nem szabad én kiszámoltam a csillagokból itt valami most szétszakad. Én hallottam gyönyörű kürtszót a felhők mögött szólt, de a szerelem nap meg a szerenád hold pont akkor, pont ott volt. A francba én tényleg tudtam, de az ember sose tanul Mert a lemenő naptól megvakul, a holdtól megvadul. Én tudtam az első perctől én tudtam, hogy fájni fog, mert a celofán nap és a papírhold pont akkor pont ott volt. Mégis jó, hogy úgy fáj, milyen jó, hogy úgy sajog milyen jó jó jó jó jó, hogy újra bolond vagyok. Én tudtam, hogy ez lesz a vége, én tudtam, hogy nem szabad, hogy még egy, még egy ilyen naplemente, és valami szétszakad. [presser]
2005.12.02. 00:56 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr66141601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.