Vége a húsvétnak...
Ilyenkor mindig úgy érzem,hogy vége.
Elfogyott az ünnepi ebéd,és van még sonka maradék.
Elmosogattam, rend van a konyhámban és a lelkemben is.
Vagy talán mégsem?
Köszönöm mindenkinek az üzenetben küldött szép számú virtuális locsolkodást.
Milyen praktikus.
Nem fogyott a kölni,nem kellett ünnepibe öltözve ide fáradni.
Nem fogyott a sonka, a csokis kuglóf.
És örömmel jelentem, az eredeti olasz mandulás meggylikőr is megmaradt nekem
Praktikus...de...
De nem néztünk egymás szemébe,
nem öleltük meg egymást,
jelezvén az örök barátságunkat és a sírig tartó összetartozást....
Ez van.
Változnak az idők és az emberek.
Akkor most mi van?
Nekem miért hiányzik az az ölelés?
Vége a húsvétnak...